Web 2.0

A web 2.0 a hálózati kommunikáció többirányú működését új minőségre emeli. Napjaink és a közeljövő egyik stratégiai kérdése, mit kezd az oktatási folyamat ezzel a jelenséggel. Lehetőséget vagy veszélyt lát benne? Hogyan használja ki és hogyan tartja ellenőrzés alatt – ha beszélhetünk egyáltalán ellenőrzésről e kérdés kapcsán.
Az első alkalmazás, amit hatékonysága alapján kiválasztottam, használok/használtatok és amivel kapcsolatban biztosan számos új lehetőséget fedezünk még fel, a YouTube.
A YouTube egy közösségi szoftver, alapelve szerint is kifejezi a web 2.0 lényegét: „Broadcast Yourself” – tartalmi fordításban: „ismertesd meg, terjeszd magad”. Lényege az alulról szerveződés: a felhasználók által feltöltött anyagok (főként videók) megosztásával egyfajta közös adatbanknak tekinthető. Ám ennél többről van szó: a felhasználó ízlését, személyiségét is feltárják a feltöltött anyagok, egyetlen kattintással áttekinthető a feltöltött klipek listája. A hozzászólások fórumszerűen minősíthetik a témát vagy a közzétevőt. Tematikus listákon átnézhetjük akár a feltöltő, akár a feltöltött anyag bármely attribútuma alapján az összes hasonló metaadattal rendelkező állományt. Az irodalomtanításban elsősorban a megértés elmélyítéséhez használom a YouTube lehetőségeit (például egy közösen értelmezett Ady-szöveg után nézzük/hallgatjuk meg ugyanazt Latinovits Zoltán előadásában; vagy egy Bereményi-szöveg jelentéstöbbletét vitatjuk meg egy Cseh Tamás-klip tapasztalatai alapján.
Természetesen ez a tevékenység a diákok webes kreativitását is fejleszti, bár én úgy látom, e téren a tanároknak több az adóssága.
A második alkalmazás a Wikipédia. Szintén közösségi oldal, sokak szerint a web 2.0 egyik szülőhelye. Alapelve szerint egy többnyelvű, nyílt tartalmú, a felhasználók közössége által fejlesztett és karbantartott webes enciklopédia. A különböző változatokban fellelhető szócikkek együttes száma mára meghaladja a kétmilliót – ezzel a legnagyobb enciklopédia a kultúra történetében. A Wikipédiát 15 millió felhasználó szerkeszti (ez előny és hátrány egyszerre), forrásértéke egyelőre vitatható. De közvetett forrásként, hipertextes kiindulópontként rendkívül hatékony. Innen a legkönnyebb ellenőrzött adatállományokat elérni, vagy áttekinteni az adott témához tartozó információkat. Az önálló tanulási képesség fejlesztéséhez, közösségi munka segítéséhez kiváló lehetőségnek tartom.
Mivel mindkét alkalmazás elsősorban tanórán kívüli tevékenységek segítésében válik be, jelenleg az oktatás technikai feltételeinek változtatását nem látom szükségesnek.